Ajánlott napi szükséglet és egyéb rövidítések (RDA, UL, EAR)

Közzététel dátuma: 2013.04.24. 13:48:11

A vitaminok az egészség fenntartásához szükséges vegyületek, amelyeket az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért ma már senki nem vonja kétségbe fogyasztásuk szükségességét. A vita általában a bevitel módján és mértékén folyik. Normál körülmények között, egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozással ugyanis a vitaminszükséglet fedezhető. Így érvelnek azok, akik szerint fölösleges vitamintablettákat, kapszulákat szednünk. Ugyanakkor tény, hogy bizonyos betegségekben (táplálkozási, felszívódási zavarok) és állapotban (várandósság) a megfelelő bevitel biztosításához szükséges van a tablettákkal történő vitaminpótlásra. Mások szerint a rendszeres vitaminkészítmény-fogyasztás mindenki számára elengedhetetlen, mivel a mai modern világunkban a táplálkozás nem biztosítja a megfelelő vitaminbevitelt. A szakemberek az ajánlott vitamin beviteli szintek megállapításához bonyolult számításokat végeznek, figyelembe véve a biokémiai folyamatokhoz feltétlenül szükséges mennyiségeket meg a vegyületekkel végzett gyógyszertani vizsgálatokat, a nagy populációkra kiterjedő felméréseket és még számos szempontot. Az ajánlott dózis kiszámításánál fontos szerepe van az úgy nevezett EAR értéknek (estimated average requirement azaz becsült átlagos szükséglet), ami annak a dózisnak felel meg, amely a populáció felének biztosítja a vitaminszükségletét. Ennek eredményeként kalkulálják az RDA értéket (recommended daily allowance) tehát az ajánlott napi beviteli értékeket. Az RDA az a szükséges átlagos napi bevitel, ami a legtöbb egészséges felnőtt embernél eleget tesz a tápanyag-beviteli követelményeknek. Mivel lényeges, hogy senkinél ne alakulhasson ki vitaminhiány még az átlagosnál nagyobb vitaminigényűeknél se, ezért az ajánlott beviteli szinteket az átlagos népességi követelményeknél magasabbnak számítják. A vitaminok és multivitaminok zöme étrend-kiegészítőként van forgalomban, amelyek esetén jogszabály írja elő, hogy egyetlen vitamin dózisa sem lehet kisebb a napi adagban az RDA 15%-ánál. Viszont a dózis felső szintje nincs jogszabályilag meghatározva. Ezért érdemes megnézni a számokat a dobozokon. Az RDA 15%-át és 90%-át tartalmazó termékek vitamintartalma között hatszoros a különbség! Az összehasonlításnak, mint azt több példa (B-vitaminok, terhesvitaminok) alátámasztja, van értelme. Az RDA értékek az új tudományos ismereteknek megfelelően változhatnak. Valószínűleg ennek lehetünk tanúi napjainkban a D-vitamin esetén.

Forrás: kodpiszkalo.blog.hu

A vitaminok adagolásának biztonságos dózistartománya a görbe minimumtartományában található. Az RDA-nál kisebb adag esetén nő a vitaminhiány kialakulásának esélye, a NOAEL-t (no adverse effect level, azaz ilyen dózisnál biztosan nincs káros hatás) meghaladó dózisnál mellékhatások, mérgezési tünetek jelentkezhetnek.

Mivel országonként eltérhet az RDA számításának módja, az ajánlott napi beviteli értékek gyakran jelentősen vagy akár többszörösen eltérhetnek, annak ellenére, hogy a különböző populációk élettani szükségletei felettébb hasonlóak.

A minimális dózis megkövetelése a fogyasztók megtévesztésének megakadályozását célozza, a megengedett felső dózis meghatározása viszont biztonságossági célokat szolgál.

A vitaminok egy része ugyanis vízben oldódó ezért könnyen kiürül a szervezetből, így nehéz túladagolni. Más fajták viszont zsírban oldódóak ez által, könnyen felhalmozódhatnak a szövetekben, így túladagolhatóak különösen hosszú távon hipervitaminózis alakulhat ki, azaz mérgezési tünetek jelentkezhetnek.

A zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E-, K-) közül az első három esetén a túladagolás tünetei a legjelentősebbek, ezért azok fogyasztásánál szükséges legszigorúbban betartani az ajánlott dózishatárokat. Az UL a legfelső biztonságos beviteli szint (tolerable upper intake level), vagyis az a maximális vitaminmennyiség, amely napi rendszeres bevitel mellett élettanilag tolerálható, az egészségre feltehetően nem fejt ki kedvezőtlen, ártalmas hatást. Az UL értékeket tudományos adatokon alapuló kockázatbecsléssel határozzák meg.

Forrás: http://www.oeti.hu